Levélváltás egy díjnyertes plakát kapcsán

Decemberben, az ünnepi forgatag plakáterdejében megjelentek az ARC akciós plakátjai, ingyen kínálva szellemet a nagyérdemű vásárlóközönségnek. Az ominózus plakát iránt nem mindenki viseltetett rokonszenvvel. "Semmi sem fekete vagy fehér" írja a levél küldője az alkotás kapcsán a kuruc.infonak, annak az on-line médiumnak a védelmében, amely maga is előszeretettel nyúl az általánosítás módszeréhez. 

A válaszlevelünkre érkezett reakció után nem láttuk értelmét hosszas polemizálásnak, mert egy dologban soha sem fogunk közös nevezőre jutni a levélíróval. Nevezetesen abban, hogy igenis léteznek elkeserítő társadalmi jelenségek és tendenciák. Ezektől mi elhatárolódunk, és a saját eszközeinkkel mindent elkövetünk, hogy elhatárolódásunknak hangot adjunk. A kirekesztés, gyűlölködés, rasszizmus, homofóbia, nacionalizmus és sovinizmus nem elfogadható. Feketén-fehéren!

Turai Balázs: Kuruc.infant 10.ARC kiállítás Borz díj

A levél: 

Kedves Molnár Hédi!

Engedje meg, hogy megosszak Önnel egy véleményt egyik, az idei Arc. pályázaton díjat nyert és óriásplakátokon publikált, művel kapcsolatban, melynek címe Kuruc.infant, készítője pedig Turai Balázs.

Jómagam 33 éves, az üzleti tanácsadói szektorban dolgozó, budapesti férfi vagyok, kapcsolatban egy nővel, de egyelőre gyermek nélkül. Templomba nem járok, de egyébként római katolikusnak kereszteltek meg. Erre szokták a szociológusok azt mondani, hogy tipikus urbánus értelmiségi. Ezeket csak azért írom le, mert szükségesek a levelem kívánt mondandójának megértéséhez. Remélem nem veszi tolakodásnak.

A minap egyik pesti metrómegálló peronján várakozva figyelmes lettem egy óriási gyermekrajzra. Érdekesnek tűnt, és egyre inkább azzá vált, ahogy felfedeztem a kép részleteit. Miután végigböngésztem a képet, és az iránt kutattam, hogy ki a hirdető, megdöbbenve vettem észre, hogy a mű az Arc. pályázat díjazottja.
Amennyiben azzal megtisztelt, hogy idáig elolvasta a levelem, most talán azt kérdi magában: miért? Mármint, hogy miért döbbentem meg. Elmondom.

Nem ismerem a mű készítőjét, és a mű keletkezésének körülményeit, indítékait. Emiatt sem, és amiatt, hogy ne ítélkezzek, a művet nem értékelem, bár nyilván megvan a véleményem annak tartalmi és formai elemeiről, összességéről. Azonban korábban számos kiállításukat látogattam meg. Mindig kaptam valami pluszt, újat, érdekeset. Köszönet érte. Néhány évvel ezelőtt egyik kedves ismerősöm díjat is nyert. És pont emiatt a döbbenet.

Amit én nem értek, és ezért írok Önnek, hogy mi késztette arra, az általam nagyra becsült Arc szerkesztőit, bíráit, hogy ezt a képet díjazza, és főleg, hogy ilyen formában publikálja, hiszen eddig nem találkoztam olyan alkotással Önöknél, ami kifejezetten sértő lett volna sokakra nézve. Sértő lehet minden jó szándékú és (igaz szívű!) magyar, zsidó, cigány, homoszexuális honfitársunkra, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Tehát a magyar állampolgárok tömegeire  nézve. Jómagam az első csoportba tartozom,mint ahogy azt az elején írtam, ezért hadd írjam le, engem mi bánt különösen.

Természetesen a magyar nemzeti lobogó színeinek meggyalázása az, ami leginkább fáj. Annak a zászlónak, ami pl. szimbólum volt 1956-ban! Ami előtt tiszteleg mindenki állami ünnepekkor! Amit 40.000 ember tart a kezében pl. a válogatott futballmérkőzésén!
Másik fájó pont, a "Magyarok Istenének" megjelenítése. Ez az az "Isten", akihez szüleink, nagyszüleink, és mi magunk is fohászkodunk, ha bajban vagyunk. Még szólásainkban, közmondásainkban is jelen van ez a "Szellem(iség)". Évszázadok, sőt lehet, hogy évezredek óta a magyar nemzet védője ez a "Szellem", vagy jungi fordulattal élve kollektív (nemzeti) tudatalatti.
Az, hogy a magyarok, mint vérszomjas fegyveresek támadják a fél világot, és hogy a Turul madár, ősrégi szimbóluma a magyarságnak mint, az egyébként kedves, rajzfilmfugura képében jelenik meg, már csak "hab a tortán".

Félre értés ne essék! Szeretem és értem a humort. És amennyiben érzéseimet félre tudnám tenni, még nevetni is tudnék e képen, mert hogy akár vicces is lehet. Ki mit lát ki belőle. De én nem tudom az érzéseimet félretenni, vagy nem akarom, és tán nem is lehet.
Nem tudom, hány ember tartja ezt viccesnek, ízlésesnek, tanulságosank vagy építő jellegűnek.  Azt azért megkockáztatom: nem sok! Sőt! Egyébként nagyon kiváncsi vagyok egyébként zsidó, cigány, meleg ismerőseim véleményére is.

És ekkor jön a képbe az Arc. Hogyan lehet az, hogy egy sokak jóérzését vélhetően sértő művet díjaznak és publikálnak?
Az Ön(ök) véleménye szerint mit ad ez a mű a széles közönségnek, és annak az egyénnek, aki megnézi? Véleményem szerint a belső és külső megosztottság fokozódását, ami nagyon nem hiányzik most az országnak. Pont az ellenkezőjére van szükségünk. Összefogásra! Emiatt én úgy gondolom, hogy ez a mű nagyon nem illik bele az Arc eddigi munkásságába, történetébe, amelyet az országért felelősen tevékenykedő kezdeményezének ismertem meg.

Kérem Önt, hogy ossza meg velem véleményét, és indítékaikat a mű díjazása és publikálása kapcsán.
Természetesen akár magának a készítőnek a véleményét is szívesen megismerném.


Köszönöm, hogy elolvasta levelem.

Üdvözlettel,
Bánki Zsolt

Az ARC válasza:

Kedves Zsolt!

Köszönjük aprólékos, kimerítő és érzékeny levelét.
Remélem a válasszal sikerül megnyugtatnunk Önt.

Kezdenénk úgy, hogy a készítő épp azokat a hazához, nemzetiségekhez, nemzeti érzésekhez
fűződő gondolatait tömöríti Kuruc.infant című alkotásába, amelyeket Ön is értékként említ.
Biztosíthatjuk afelől is, hogy nekünk sem ment  szabadságra sem a jóérzésünk, sem a humorunk,
sem a hazafiságunk, amikor az ominózus képet díjaztuk. Épp ellenkezőleg!

A kurucinfo – gondolom nem kell bemutatnunk – az ország egyik legrasszistább, legkirekesztőbb
és leguszítóbb hangú on-line orgánuma. Megalapozatlanul, körültekintést mellőzve,
demagóg módon ítél meg népcsoportokat, vallásokat, faji vagy nemi hovatartozást. Sajnos sok
magát – Önhöz és hozzánk hasonlóan – magyar érzületűnek tartó egyén, a kuruc.info retorikáját
alkalmazza, melynek egyik alapeleme, hogy magyar csak az, akit ők  annak ismernek el. Így a
nemzeti trikolor az ő álláspontjuk szerint nem képviseli cigány, zsidó vagy homoszexuális
honfitársainkat.
Ez a szemlélet a kép készítője szerint nem tükrözi egy felnőtt demokrácia értékrendjét. Az üzenet
félreérthetetlenül átjött a 10. ARC 7 tagú zsűrije számára (ahol az ARC csupán 1 személlyel
képviseltette magát). Az ARC látogatói sem emeltek kifogást a plakát ellen. Mindenki a készítő
szándékainak megfelelően értelmezte a plakátot, de úgy tűnik, ez esetben mégis magyarázatra
szorul.
A rajz az általánosító, homogenizáló, indokolatlan paranoiába hajló rasszista nézeteket figurázza
ki. Arról szól, hogy az efféle megalapozatlan, oktalan beszéd infantilis. Nyilvánvaló, hogy nem a
zsidókat, cigányokat, a homoszexuálisokat, a magyar nemzetet  és a nemzeti lobogót gyalázza
meg a készítő. Ellenkezőleg: azokat kritizálja kőkeményen, akik mindezek létjogosultságát
megkérdőjelezik, jogait lábbal tiporják.

Abban egyetértünk Önnel, hogy a plakát kíméletlenül szókimondó. Ezért nyerte el az idei Borz
díjat, ami a legkedélyborzolóbb alkotásnak jár. Számítottunk rá, hogy kiveri itt-ott a biztosítékot. A
levelében leírtak alapján azonban érthetetlen, hogy miért pont Önnél.

Remélem sikerült meggyőznünk arról, hogy a rajz, jóllehet nem mindennapi formában, nemes ügy
mellett áll ki. Az összetartást kívánja erősíteni, nem pedig a széthúzást!

Az ARC 2000 óta a szókimondást, az alkotói szabadságot, egyedi látásmódot és nem utolsó
sorban a lényeglátást díjazza következetesen. A Kuruc.infant minden kritériumnak maximálisan
eleget tesz, ezért az egyik kedvencünk az idei bemutatóról.

Üdvözlettel:
Az ARC csapata

Reakció a válaszlevelünkre:

Kedves Hédi!
és Kedves Arc Zsűri, és Arc. Látogatók!


Először is köszönöm megtisztelő válaszát.

Négy kérdés merült föl bennem a válasza kapcsán, és ezek már ún. "költői kérdések".

1. Léteznek-e a világban kizárólag fekete vagy kizárólag fehér dolgok?
Ez egy hitbéli, és éppen emiatt, az egyik legfontosabb kérdés.
A válasz, szerintem az, hogy nem. Minden IS-IS.

2. Biztos, hogy létezik olyan honlap, ahol csak és kizárólag kirekesztő, uszító, rasszista dolgok jelennek meg, vagy épp pont az ellenkezője? A válasz sztem ismét: nem. A honlapok tartalma jó is, és rossz is egyszerre.
Én magam általában nagyon toleráns vagyok, de még én se gondolom, hogy a kuruc.info-n csak az az én értékrendembe nem illő információk jelennek meg. Igaz, valóban sok olyan cikk jelenik itt meg, amivel nem értek egyet. Sőt, kifejezetten gusztustalannak, károsnak, ostobának tartok. Ugyanakkor mivel semmi sem fekete vagy fehér, itt is lehet elgondolkodtató és jó írásokat találni. Ez az internet legnagyobb értéke számomra.
 
3. Vajon nem pont az ellenkezőjét éri el a készítő és a publikáló az eredeti célokhoz képest? Nem lehet, hogy mivel ő maga is elítél valamit, - tehát egyébként ugyanazt csinálja, mint általában a kuruc.info! - pont erősíti, azt amit elítél? Hatás-Ellenhatás!

4. Ha már vki kritizál, miért nemzeti jelképeket, és egyéb szent dolgokat (pl. a család) használ fel a negatív ítélet megfogalmazására megsértve ezzel másokat? Ezzel megintcsak ellenkező hatást kiváltva.

Ha mindezen kérdések végiggondolása után után úgy gondoljá(k), hogy helyes a publikálás, akkor nagyon máshogyan gondolkodunk. DE EZ NEM BAJ.
És pont itt a lényeg!! Nem baj, hogyha Ön(ök) és én máshogy gondoljuk.
Az sem baj, hogy a kuruc.info-n író emberek meg totál teljesen máshogyan gondolják. Vagy éppen azok, akiket meg a kuruc.info kiritizál. Ebben az országban mindig azt hisszük nekünk van igazunk, és csak úgy lehet, ahogy én/mi gondolom(juk). Miért gondoljuk így?

A lényeg, hogy ne ítélkezzünk egymás fölött, mert arra nem vagyunk feljogosítva. És majd ha nem ítélkezünk, nem fogunk gyűlölködni se. Sem én, sem, Ön(ök), sem a mű készítője, sem a kuruc.info, sem a zsidók, vagy a cigányok. Senki! Csak akkor tudunk majd egymással együtt élni "itthon, otthon".  

Kívánok egy egységesebb országot mindannyiunknak!

Szívélyes üdvözlettel,
Bánki Zsolt