ARC

12 éves szemmel

2008. 10. 22.

Te hogy gondolod, mi történt 1956-ban?

Hogy mit jelentett 1956-ban tizenévesen megélni a forradalom napjait? Csics Gyula, ebben az időszakban íródott gyerekkori naplójából pontos képet kapunk, hogy egy 12 éves általános iskolás számára mit jelentett mindez. Meghívásos gyerekrajzpályázatunk résztvevői e napló alapján készítették el műveiket, amelyek közül a legjobbak a budapesti Ötvenhatosok terén (volt Felvonulási tér) tekinthetők meg október 26-ig.

- Hogy miért adtam naplóírásra a fejemet kisfiúként? Ennek két, roppant egyszerű oka volt – meséli Csics Gyula, a Magyar forradalom 1956 napló című könyv szerzője. – Elsősorban azért, mert Kovács János barátom, akivel egy házban éltünk belevágott a naplóírásba. Édesanyámtól hallottam, hogy János naplót ír, ez döbbentett rá arra, hogy én is jegyzeteljek, rajzoljak mindarról, ami velünk történt ezekben a napokban. A másik ok pedig az volt, hogy olyan változásoknak, olyan drámai történéseknek voltunk szemtanúi, amelyek meghatározóak, és egyben döbbenetes élményt jelentettek számomra. Emlékszem egy képre: egy teherautóról kiabálták az emberek: „ruszkik haza!” Azt mondták ki, amit abban az időben még halkan sem volt ildomos elsuttogni. Azt gyanítom, minden tizenéves gyerek, aki egy időutazás révén visszakerülhetne 1956. októberébe – ugyancsak tollat ragadna és naplót írna. De azt is tudom, hogy rajtam kívül akkoriban sokan mások is jegyzetelték az eseményeket, ami a forradalom leverése után azért is volt fontos, mert a hivatalos beszámolók egyszerűen átfestették történelmünknek ezt az időszakát, s ezekből később az átlagember már csak a csúsztatott valóságot ismerhette meg. A naplót különösebben nem rejtegettem, a szűk baráti köröm tudott ennek létezéséről, de később, a gimnáziumban már nem reklámoztam. Elraktam az íróasztalom egyik fiókjába, a hivatalos papírjaim közé egy dossziéba, és „ő” is költözködött velünk mindenhova. Aztán a rendszerváltás idején a húgom elkérte tőlem, szerette volna megmutatni a családjának. Akkor készítettem belőle néhány fénymásolatot, és akkoriban meséltem erről felnőtt gyerekeimnek először. Soha nem akartam dicsekedni a naplóval, az élet hozta úgy, hogy végül kiadták. Igazán örültem az ARC gyerekrajzpályázatának, őszintén kíváncsi vagyok arra, vajon hogyan szűrik át önmagukon a napló sorait azok a gyerekek, akiknek semmilyen tapasztalata nincs 1956-ról.

A meghívásos pályázat egyik résztvevője a szentendrei Agytanoda iskola hetedik- és nyolcadik osztálya volt. A tanulók, egy héten keresztül, sokszor az esti órákban rajzolták szenvedélyes, különleges rajzaikat.
- Meghatározó és pozitív élményeim vannak az ARC pályázatról – mondja Treffler Gabi, aki a kézműves foglalkozásokat tartja az iskolában. – Szétosztottam a gyerekek között a könyveket, s már az első pillanatban kiderült, hogy az érdekes, szokatlan rajzolt címlap beindította a fantáziájukat, különösen a fiúknak tetszett. Kaptunk egy, a könyvből készült dokumentumfilmet is, ezt együtt megnéztük, majd közösen olvastunk fel részleteket a naplóból. Sokat beszélgettünk a témáról, ebben nagy segítségünkre volt az iskola történelem és magyar tanára, a gyerekek még otthonról is hoztak egykori fekete-fehér képeket, szinte önmaguktól váltak egyre motiváltabbá a pályázatban. Engem is meglepett, hogy egy olyan generációban, amelynek csupán egy történelmi eseményt jelöl 1956, milyen mély érzelmi azonosulást képes kiváltani egy velük egyidős fiú akkori naplójának olvasata. Azt kell, hogy mondjam, igazi családias hangulatban készültünk a pályázatra, sokszor estékbe nyúlóan tanakodtak, alkottak, végül 28 pályaművet neveztünk be. A képek alá pedig az egyik fiú fantasztikus képaláírásai kerültek, ő volt az, aki továbbgondolva a történetet egy új szereplővel egészítette ki a naplót. Egy kutya szemszögéből kommentálta a rajzokat. Ha megfeszítetten is kellett dolgoznunk, de mindannyiunk számára kellemes élmények kapcsolódnak az alkotásokhoz, az ARC pályázattal sikerült csapattá kovácsolódnunk - egy meghatározó történelmi esemény felidézése kapcsán.

A budapesti Talento iskolában sokan érdeklődnek a történelem iránt, a gyerekek többsége talán pont ezért fogadta nyitottan a meghívásos pályázat ötletét. – Nem ez az első közös munkánk az ARC csapatával, gyerekeink részt vettek az előző gyerekrajz pályázaton, ahol azt mutatták be rajzban, mi is okoz számukra boldogságot – mondja Nagy Andrea tanítónő. - Ezért esett többek között ránk a választás, hogy ezen a meghívásos pályázaton is részt vegyenek a mi hatodikos-hetedikes tanulóink. Sokak számára egyáltalán nem jelentett új ismeretet, amikor 1956 októberének történései kerültek szóba, volt benyomásuk a korról is, nagyszüleik is sok mindent meséltek el nekik, és nagyon sokan látták a néhány évvel ezelőtt bemutatott Szabadság, szerelem című filmet is. Ennek ellenére Csics Gyula naplója meghatározó erővel hatott rájuk, hiszen egy velük egykorú gyerek szemszögéből láthatták ők is Budapestet, a szétlőtt házakat, innen tudták meg, hogyan is élt akkor egy tizenéves kisfiú. Bár a naplót mindenki egyénileg olvasta el otthon, annak feldolgozásában a szövegértésben, a kor bemutatásában nagyon sok segítséget kaptunk a magyar, és a történelem szakos kollégáktól is. Örömmel fogadtuk a felkérést, 15 pályaművel vettünk részt a pályázaton, s remélhetőleg minél többet látunk viszont majd az Ötvenhatosok terén - óriásplakát formájában.

A berettyóújfalusi Igazgyöngy iskola, mint Elritók Nóra meséli, a pályázat kapcsán kissé nehezebb helyzetben volt, mint a többiek. – Mi voltunk ugyanis az egyetlen, a fővárostól messze eső település, ahol 1956-ban forradalmi megmozdulások nem voltak, tehát a gyerekeinknek nincs igazi érintettsége a forradalom kapcsán. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne tudnának az 56-os eseményekről, hiszen iskolán belül minden évben rendezünk saját plakátkiállítást – ezeken a plakátokon pedig igyekszünk a fellelhető fotódokumentációt és más archív anyagokat is megmutatni. A napló elolvasásával viszont nyert ügye lett a gyerekeknek, hiszen egy velük azonos korú kisfiú mesélt a forradalom napjairól, így egész pontos képet kaptak arról, milyen megrázó eseményeknek is volt szemtanúja. A gyerekek külön segédanyagot nem kaptak a rajzoláshoz, arról persze beszélgettünk velük, milyen épületek is vannak Budapesten, mit is jelent az, hogy emeletes ház, s hogy a házak között például nincs kerítés. Erről, azoknak a gyerekeknek, akik nem jártak még Budapesten igazán nincs benyomásuk. Azt hiszem a napló alapján sikerült a legkifejezőbb színek mellérendelésével megmutatniuk, mit jelenthetett a fenyegetettség, a sivárság, a félelem ezekben a napokban. Úgy érzem, a pályázatnak köszönhetően a gyerekek mélyen átélték és átérezték mindazt, ami számukra ma már történelem.

A kiállításon bemutatott rajzok:

Treffler Máté: Ereklyék (AGY Tanoda, Szentendre)

Varga Balázs: Áldozatok (AGY Tanoda, Szentendre)

Badár Tamás: Menedék (AGY Tanoda, Szentendre)

Süvegh András: A Duna (AGY Tanoda, Szentendre)

Rudas Tamás: Röpcédulák az égből (AGY Tanoda, Szentendre)

Simon Henrik: Kivonulás (AGY Tanoda, Szentendre)

Kovács Adina, Budohány Patrícia: Normális nap (AGY Tanoda, Szentendre)

Süvegh Zsófia: Munkáskormány (AGY Tanoda, Szentendre)

Nagy Zsófia: Kenyérsoron (AGY Tanoda, Szentendre)

Baumgartner Ákos: Térkép Technokiddal (AGY Tanoda, Szentendre)

Baumgartner Ákos: A taliga (AGY Tanoda, Szentendre)

Véber Zsuzsanna: A vörös telefonon (AGY Tanoda, Szentendre)

Klots Viktória: Túra (AGY Tanoda, Szentendre)